Új év – új én

Szeptemberben ìrtam utóljára. Olyan rég volt, tán igaz sem volt… de persze hogy az volt. Az ősztől karácsonyig tartó időszak minden napjára, súlyos percére pontosan emlékszem. Akartam ìrni, jaj, de milyen sok bájos-szìnes-könnyes-megható-igazi-és mesebeli gondolatfoszlány veszett el az aggodalom és a nehézségek tengerében… de túléltük, itt vagyunk. Mindent túlélünk, és mindig talpra állunk… mi hárman már csak ilyenek vagyunk.

Sokszor komplett blogbejegyzések, mini ìrások mennek a fejemben hajnalonként, amikor minden elcsendesül… de ilyenkor inkább finoman beszállok az álmok csónakjába, hogy elringasson az álmok tengere. Szóval az ìrás nekem csemege, az eszköztáram édes süteménye… és akkor ìrok, amikor végre jut időm rá, hogy ez által még valami újat, mást is meg tudjak osztani veletek… a nehéz időkben marad hűséges szerelmem, a rajzolás…

Nem tudom, ki hogy van vele, de az új év megmaradt számomra annak a gyerekkori romantikus-varázslatos ìzű újrakezdésnek, mint amilyennek akkor éreztem, amikor kislányként először felfogtam, hogy most valami időutazás féle történik épp és átmegyünk az új esztendőbe. Mit viszünk magunkkal? Hát az emlékeket biztos. És a fájdalmakat? Azokkal mi lesz? Képesek vagyunk arra, hogy csupán azért, mert váltunk és fordul egyet az idő nagy kereke, mi magunk is forduljunk vele? Képesek vagyunk csak a jót tovább vinni és a rosszat valahogy feledni?

A gyerekek olyan könnyedén a mában élnek, és mindezt a legnagyobb természetességgel teszik. A rosszat felejtik, a jóra koncentrálnak… és mindenre őszintén rácsodálkoznak. Csak ámulok a kislányomon, hogy neki tényleg az adott nap a minden, a három és fél éves kis lelkének az az egész univerzum. Persze ahogy telik az idő és nyìlik a világ felé, úgy kezd el jövőbeli eseményekre számìtani, mostanában elkezdte tudatosan várni az ünnepeket, visszaszámolni a napokat a szülinapjáig… és szépen, ahogy múlnak az évek, majd felnő és belenő a felnőttes összefüggésekbe.

Felmerül bennem, nem lenne-e jobb ellesni a kicsiktől ezt a fajta könnyed nagyságot? Rácsodálkozni a szépségekre, átsiklani a nehézségeken, hinni a jobb folytatásban, és magunk mögött hagyni a bánatot? Mert szerintem ad egy nagy adag szabadságot az, amikor nem cipeled magaddal a sok lehúzó súlyt…

Új év -új én. Vajon sikerülhet? Sikerülhet az idő kerekévél együtt nekünk is fordulni egyet, változni, változtatni? Elhagyni rossz szokásokat, rég nyomasztó gondolatokat, félelmeket… és felvenni új ritmust, kialakìtani egy új, jó rutint a mindennapokra, a mínuszt plusszá alakìtani? Lehetséges-e tükörbe nézve látni és észrevenni azokat a szükséges változásokat, amik által megújulhatunk…?

Kìvánok Nektek egy nagyon boldog, tartalmas új évet, mely talán nem lesz mentes a nehézségektől, de amelyben legalább ugyanannyi vagy inkább kétszer annyi új lehetőség vár majd rátok egy mosolyra, ölelésre, boldogságra… ne feledjétek, minden lehetőség bennetek rejlik, hogy bármin képesek legyetek változtatni!

Nagyon sok szeretettel ölellek titeket az új évben is, Eszti.