Tiszavirág-élet

Csendes nyári éjszakákon elmélkedem…
Néha bizony ki kell emelkedni a mindennapi valóságból, abból a szűk élettérből, amiben mozgunk, otthon-munka-problémák-nehézségek-nyomasztó mindennapi gondok-szerveznivalók-mindenféle események, és csak egy kicsit belegondolni, hogy hol is élünk valójában… hol is zajlanak az oly fontos politikai csatározások, a kommentháborúk, meg az egyéb, valódi háborúk is, hol jövünk-megyünk, hol akarunk mindenáron megfelelni az elvárásoknak, hol olyan fontos mások tekintete, rólunk formált gondolata, hol próbálunk meg mindent megtenni egy jobb holnapért, hol gondoljuk azt, hogy mindig lesz holnap… hol hisszük azt, hogy minden életbevágóan fontos… hol történik nap mint nap ez a mindenféle.
Az igazság az, hogy apró élőlények vagyunk a felfoghatatlan mindenség egy apró pontján.
Eltávolodva a mindennapokban annyira felnagyított dolgainktól megláthatjuk, hogy talán nem is olyan fontos mindaz, amit annak tartunk… amit szorítunk két marokkal. És megláthatjuk, mennyire fontos néhány dolog, amire talán természetesként tekintünk: csak az érzelem, a kapcsolódás, a szeretet, a gyermek, a család, a jó dolgok számítanak. Egyrészt kicsinységünk, kiszolgáltatottságunk miatt, másrészt az élet végessége miatt. Minden egy villanás… minden csak egy pillanat… az egész élet egyetlen hosszabb pillanat… nem több. Nem rég olvastam, hogy van egy Föld-szerű bolygó, ami elvileg alkalmas lehetne az életre, de 73 év csak oda az út… az ember egyre közelebbi céljai közt szerepel, hogy az emberi fajt átköltöztesse egy másik, életre alkalmas (vagy alkalmassá tett) bolygóra. Távoli céljaink közt talán szerepelhet az is, hogy majd eljussunk oda, arra a távoli bolygóra… de mégis hogyan?! 73 év az egy emberélet. Ki áldozná fel az egyetlent, amiből csak egy van, azért, hogy egy ilyen úton részt vegyen, és eljuttassa oda a fajunkat? Lehet, hogy meglesz, lehet, hogy nem… és ez nagyon izgalmas és érdekes kérdés, tudom, rengeteg gondolatot felvet… de csak arra akartam rávilágítani, hogy az emberi élet annyira csak egy pillanat, annyira rövid… hogy tényleg csak az igazán fontos dolgokra kellene koncentrálnunk! Ha úgy tetszik, tényleg csak egyetlen utazás az egész élet. Ki kell használni. Gondoljatok csak bele, milyen csoda már csak az, hogy ennyi minden egyszerre, egyidejűleg a rendelkezésünkre áll az élethez! Van csodálatos iható vizünk, van gravitációnk – elég erős, hogy a földön tartson minket és minden mást is -, van légnyomásunk, van mágneses mezőnk, ami védelmezi a Földet a különböző űrbeli veszélyektől, van ózon rétegünk, ami becsomagolja a bolygót, hogy védje a káros sugárzástól, van tökéletes ritmusunk, vannak évszakaink (még így is, hogy romlik a Föld állapota, csodálatos Éden, amiben élhetünk!), vannak nappalaink, éjszakáink, van óceánunk, ami kifejti hűtő-fűtő hatását, van termőföldünk, vannak növényeink, állataink. Itt nem kell megküzdenünk azért, hogy levegőt vehessünk, nem kell szkafanderbe öltözködni ahhoz, hogy sétáljunk egyet az épületeken kívül, ahol más bolygón tennünk kéne a mérgező gázok és a felszíni por miatt. Ha csak kicsit közelebb lennénk a Naphoz, élhetetlen forróság lenne, megégnénk. Ha távolabb lennénk, mínusz több száz fokon megfagynánk. Ez az egész, amiben élhetünk, egy csodálatos, oxigénnel teli bölcső az emberi faj számára. Csodálatos. Csodálatos!!! Tökéletes véletlenek sorozata? Sokan így vélik. Talán igen, véletlen mindez… de én azért másképp gondolom, és hatalmas hálát érzek a szívemben mindazért, ami adatott és adatik nekünk nap mint nap. Minden nap ünnep az emberiség számára itt a sötét, hideg kozmosz közepette, a semmiben lebegve, forogva, kiszolgáltatva az aszteroidák, meteoritok, s az űr mindenféle veszélyeinek. Legyünk hát hálásak, és ünnepeljük az életet! Mert ha ilyen rövid az élet, és ilyen apró vagyunk a semmi közepén… akkor tulajdonképp elgondolkodhatunk, hogy mi értelme is van egyáltalán megszületni és élni? Nos… valamiért itt vagyunk, valamiért megszülettél, és olvasod most ezeket a sorokat… és én azt gondolom, hogy ennek az apró, szinte láthatatlan, tiszavirág-földi életnek, amit épp élünk, igenis van értelme, mégpedig a szeretet, a hála, a kapcsolat, és a boldogság. Ezért vagyunk. És még persze, hogy mindenféle jót csináljunk: alkossunk például… úgyhogy megyek is írni  Sziasztok!

Szöveg, kép: ©BerzsánEszti2021.