Ízelítő a Marsról

A történet megírása nagy kutatómunkával jár, mélyen beleástam magam az űrtudomány világába…
A sztori nagyon izgalmas. Nemcsak azért, mert a jövőben játszódik, és mert egy nem mindennapi szerelemről szól, hanem azért is, mert egy olyan világot ismerhetünk meg majd a regény lapjain, ami teljesen új és idegen még számunkra… vagy talán nem is annyira idegen? Hátborzongató a gondolat, hogy itt a 21. század közepe felé haladva már olyan fejlett a technológia és annyira megszoktuk a sci-fi filmek teremtette jövőképet, hogy simán el tudjuk képzelni, hogy amiről az ELENA MARTINUS szól, nem is az elrugaszkodott fantázia szüleménye, hanem maga a valóság?
Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy engem beszippantott a történet, és szeretném, hogy a napjaim nagy része arról szólhasson, hogy írom, bogozom a szálakat, görgetem előre a történetet. Le se tenném a tollat, ha lehetne…
Hoztam most Nektek egy pici részletet belőle… ahogy az angol mondja: itt egy kis teaser, vagyis incselkedő, kacérkodó, bemutató… hogy fel csigázzalak titeket, hogy velem együtt tűkön ülve várjátok a megjelenést, amire már nem kell sokat várni…!!! ????♥️
????????Íme a részlet ????????
“Anno Domini 2060.
Elena
Nagyon szép, ahogy a Földről írsz nekem. Érződik, mennyire szereted a bolygódat. Ahogy múltkor is mondtam, számomra idegen a világod, és a szenvedély, amit érzel iránta, de csodálattal olvasom minden leveled… engem kislány korom óta vonz a Föld.
Riccardo
Ahányszor azt írod, hogy idegen, összeszorul a szívem, és haragot érzek. Mind egyek vagyunk, nem igaz?! Indulatos vagyok, Elena. Nem titkolom. Haragszom, mert utálok bizonyos dolgokat, és tüzes lávaként forr bennem a tehetetlen düh, ha arra gondolok, hogy minden, ami nálatok van, innen indult, s most mégis fennáll az a helyzet, ami…
Elena a csuklójára pillantott. Átlátszó, fehér bőre alá épített feeling-kontrollja normál szintet mutatott, zölden világított. Furcsa, gondolta, milyen furcsa, hogy Riccardo ilyen végletes, ösztönös ember, és kivétel nélkül mindig ennyire mély és erős érzésekről beszél… de közben meg bizsergető és izgalmas is… A lány higgadt volt most is, ahogy általában mindig, amikor pedig esetleg mégsem, akkor is maximum narancs színre váltott egy rövid időre a kontroll mutatója. A pirosat életében csak kétszer érte el, de mindkét alkalommal néhány percen belül sikerült is visszatérnie a narancs, majd a zöld szintre. Először akkor történt meg, amikor egyik osztálytársnője elszerette tőle a legjobb barátját még középiskolában, és fény derült a hónapok óta tartó árulásra, másodszor pedig akkor, amikor apja – aki köztiszteletben álló hivatali személy – meg akarta tiltani neki, hogy Föld szakra jelentkezzen az egyetemen. Itt a Marson természetes és magától értetődő, hogy egy bizonyos indulat-szint felett bekapcsol a sárga, majd a vörös jelzés. Erre figyelni kell, mert a piros fény csupán tizenöt percig villoghat következmények nélkül. A jelek természetesen már ez idő alatt is befutnak a Mars Police Monitoring Centerbe, de a megszabott időkeret lejárta után jegyzik, hogy kinél állt fenn több, mint negyed órán át a harag magas szintje, és három ilyen eset után central-kontrollra kapcsolják az illető marsi személyt. Központilag vezérlik az érzelemkitöréseit, magasabbra állítják az érzékenységét, és szűkebbre veszik a megélhető érzelmek skáláját. Mindezt a marsi közbiztonság érdekében. Elena Martinus pont úgy élt, ahogy minden más marsi lakos, érzelmeit egy tökéletes sávban tartotta, nem hagyott kilengéseket…”