Karácsonyi köszöntő

A múló idő nemcsak elmúlás, hanem ajándék is. Minden nap
egy új lehetőség, minden nap egy új kezdet. Az emlékek,
melyeket magunk mögött hagyunk, a szívünkbe forrnak és ott
élnek tovább.

Az élet múlandósága nem teher. Mindig emlékeztet minket arra,
hogy a jelen pillanat a legértékesebb. A valódi boldogságot nem
nagy dolgokban kell keresni, hanem a hétköznap apró,
múlékony pillanataiban. Egy őszinte mosolyban, egy ölelés
melegében, vagy épp a csendben, mely körülölel.

A hála a kulcs, mely a boldogság ódon, titokzatos kapuját nyitja, s a remény vezet el ehhez a kapuhoz. Hálásnak lenni azért,
ami volt, és reménnyel tekinteni arra, ami még ránk vár, ez maga az élet. Mert az élet nem a célbaérkezésről szól, hanem
arról az útról, amit közben bejárunk. Nem a győzelmek számítanak, vagy a végső céltáblák, hanem csakis az út, amit megteszünk. A munkánk, a szorgalmunk, a kitartásunk nap mint nap formál minket. Minden egyes erőfeszítés, minden leküzdött
akadály egy apró, de jelentős lépés előre, az álmaink felé. És ezek a lépések adják az élet valódi értelmét. Hogy kikkel tesszük meg a lépéseinket, kikkel fejlődünk, kikkel tanulunk szeretni, kikkel éljük meg a jelen pillanat-csodáit… ez számít
igazán. 

Mert a küzdelmekben ott rejlik a növekedés, és ha elég figyelmesek vagyunk, észrevesszük majd az apró, boldog
pillanatokat is, melyek nem a küzdelmeink ellentétei, hanem azoknak részei.
Nem várhatunk a boldogságra úgy, mint valami nagy, mindent elsöprő, vakítóan csillogó csodára. Mert nem így jön majd. Az
élet maga a folyamat: a nehéz reggelek, amikor új erőt gyűjtünk, a délutánok, amikor a kezünk munkája nyomot hagy a

világban, a megnyugvással teli esték, amikor megpihenünk és látjuk, hogy aznap is haladtunk valamennyit előre. A lényeg
nem az, hogy meddig jutunk, hanem hogy mit érzünk, mit tanulunk és mit találunk meg magunkban út közben.

A család a szív menedéke ebben a rideg világban, ahol a legnagyobb örömök és a legkimerültebb fáradtságok is otthonra
találnak. Ahol minden érzelemnek helye van és ahol a megértés puha takarója ölel át, hogy a mindennapok terhein
könnyítsen. A család a hely, ahol együtt közös jövőt építhetünk, és ahol minden erőfeszítés, csendes odaadás egy nagyobb kép részévé válik. És mikor így év végén visszatekintünk, meglátjuk a valódi szépséget. Kirajzolódik. A sok kis lépésből összeáll egy út: a fáradt estékből emlékek lesznek, a küzdelmekből mosoly, a nehézségekből ölelés, a szerelemből pedig még erősebb szövetség. Gyermekeinkben ott a törődésünk gyümölcse, örömük a mi jutalmunk.

Ez maga az élet… és szerintem gyönyörű.