Blog
A hideg novemberi esték nekem mindig az ünnepváró zizegést hozzák magukkal.
2024.11.19
15:48
Lehetne átmeneti, szürke is ez a hónap, de nem az. Habár azt gondoltam, idén nem fogom várni a karácsonyt, mire ideértünk, mégis várom.
Van ebben az ősz végében valami, ami képes felébreszteni bennem az ünnepi hangulatot a küzdelmek ellenére is, amikből idén túlontúl sok jutott nekem. Azt mondtam ma Robinak, hogy még soha nem álltam úgy a szilveszterhez, ahogy most: rettentően várom. De miért? — kérdezte. Hát mert végre vége lesz ennek az évnek, válaszoltam. Szeretném végleg és szorosan bezárni ezt a ‘2024’ feliratú naplót, szeretném elfelejteni a sok rosszat és könnyet, amit hozott, és szeretnék tényleg újat kezdeni, de úgy, hogy megcsinálunk egy nagy hajrát még az év végén, hogy tényleg minden szempontból újat kezdhessünk.
Új levegő, új út, új erő. Hogy csak a jó maradjon meg, a bánatot meg felejtsük.
Szóval azon kaptam magam, hogy nagyon várom az ünnepeket a mi szeretetteljes kis hagyományainkkal, családi szokásainkkal, otthonos, karácsonyi rendünkkel, díszeinkkel, fényeinkkel, játékos álmodozásainkkal. Várom a mi békés, szép ünnepünket.
Hát csak ennyit szerettem volna ma este… jó éjt Nektek!
Csók és csobbanás,
A sellőlány