Te hogy lassítod le az időt?
Minden nap korábban ébredek, mint a többiek. Fél öt-öt körül már kidob az ágy, így ilyenkor rendszerint fel is kelek és elkezdem a tevékeny és pezsgő napomat. De ma nem.
Ma még maradtam egy kicsit, mert a babám keze a mellkasomon pihent, és vállamra hajtott fejjel aludt. Kócos-göndör haja szétterült a párnán, félig nyitott szájjal szuszogott, akár egy angyal. Pont úgy aludt, olyan édesdeden és mélyen, mint kisbaba korában, én meg akartam ebből az édes érzésből egy kicsit többet elrakni hidegebb napokra. Most van most, most rajtam alszik, hozzám bújik, összegömbölyödik, mint egy kis kölyök süni, én meg simogathatom a kis édes kezeket, amik álmukban is csak engem ölelnek. Hova repült kilenc év? Hova repül az élet? Nem értem én ezt… inkább lelassítom ilyen kora reggelekkel, amíg csak tehetem.
Te hogy lassítod le az időt?
Csók és csobbanás,
A sellőlány