RÓLAM

Berzsán Eszti vagyok, grafikusművész, illlusztrátor. Kisgyermek korom óta mindig is rajzoltam, így később nem volt kérdés a továbbtanulás, művészeti végzettséget szereztem. Számomra a rajzolás, az illusztráció, az adni tudás valójában örök szerelem. Igazi kiváltság, hogy azzal foglalkozhatok nap mint nap, aminek minden pillanatát élvezem. Gyakorlatilag a nap minden szakában alkotok, fejben, képzeletben és gyarkolatban. Minden inspirál, ami körülvesz, ha utazom a városban, nézem az embereket, feltöltődöm színekkel, illatokkal, fénnyel, beszívom az érzéseket, hagyom, hogy bármi ér, átjárjon. Aztán egyszer csak minden visszaköszön a papíromról. Célom azon túl, hogy igényes, szép illusztrációkat készítsek az, hogy a valóságon túl megrajzoljam, megfessem, elmondjam azt is, ami csak a képzeletünkben él. Szenvedélyesen szeretem azt a játékot, amit már évek óta űzök a rajzaimmal: szavak nélkül üzenek, mesélek, beszélek a képeim által. És nagyon szeretem, hogy a közönségem, akik nap mint nap követnek (már közel 100.000-ren Facebook-on és Instagramon) értik a képeimet, visszajeleznek, írnak, és elmondják szavakkal mindazt, amit én vonalakkal és színekkel meséltem el. Az, hogy három éve nap mint nap rajzolok és a követőimmel napi kapcsolatban és kölcsönhatásban vagyok, hogy rengeteg levelet kapok, őszinte, kedves, támogató szavakat, hogy aktív és pezsgő mindkét internetes közösségi oldalam, ez szárnyakat ad nekem és hatalmas erőt kitartó munkám folytatásához. Aki követ a közösségi oldalakon (@esztiberzsan néven találtok meg Instagramon és Eszti Berzsán Illustrations néven a Facebookon), tudja, hogy nap mint nap újabb rajzok kerülnek fel. Frissek, szabadok, olyanok, amik reflektálnak  bizonyos ünnepekre, társadalmi eseményekre, követik az évszakok változásait és bemutatják a saját életeseményeimet is. Úgy vezetem oldalaimat, mint képes naplókat: rajzaimhoz időnként könnyed, vidám, máskor elgondolkodtató, mélyebb gondoltaimat fűzöm hozzá. Úgy érzem, hogy azzal, hogy megnyitottam oldalamat három évvel ezelőtt, megnyitottam az én titkos alkotóműhelyem kapuját, és mindazt, amit magamnak rajzolnék, azóta megosztom azokkal, akik követnek… illetve az egész világgal… ez egy nagyon izgalmas, egyben felemelő érzés is. Kitárni, őszintén megmutatni mindazt, amit érzek, elgondolkodtatni, éreztetni, üzenni, gyönyörködtetni… számomra ez a művészet. 

Nagy szerelmem a divat világa, lenyűgöznek a gyönyörű és érdekes kollekciók – amiket szeretek megrajzolni -, az anyagok sokszínűsége, a színek harmóniája/vagy épp diszharmóniája. A divattervezés közeli terveim között szerepel, szeretnék saját kollekciót is megvalósítani. A vonalak művészete, a figurális alkotás az én világom. Úgy érzem, hogy mindent ki tudok fejezni vonalakkal, szeretem az erős, változó vonalvastagságot, az érzékeny, többször húzott vonalakat, a be nem fejezett képeket, a lendületet, a grafikus elemeket, a ceruza eseteges karcolásait, a ritmusos, mégis első ránézésre kusza vonalak váltakozását az egyenletes, finom, szabadkézi vonalak ölelésében a papíron. Szeretem a digitális varázslatot, ami 100%-osan kézi, mégis annyira modern és új. Szeretem mesterien művelni a szakmámat, és szeretem, hogy a munka számomra nem munka, hanem hivatás és szenvedély.

2016 óta rendszeresen kiállítok önálló kiállítások formájában. Új tárlatokkal jelentkezem, melyek olyan képeket mutatnak be, amik addig sehol máshol nem voltak láthatóak. Kiállításaimon megtalálhatóak digitális alkotások és analóg, hagyományos eszközökkel készített festmények is. Azt vallom, hogy ma, a 21. században nem számít, hogy egy alkotás milyen eszközökkel, eljárással készült. Az a lényeg, hogy hasson: hogy éreztessen, elgondolkodtasson, és elvégezze azt a küldetést, amiért alkotója megteremtette. 

A gyermekek képvilága egyenesen elvarázsol. Mindig is szerettem a meséket. Nézegettem a mesekönyveket, újra és újra a kedvenceimet. Aprólékosan böngésztem a képek részleteit. Aztán megalkottam a saját meséimet. Kicsi koromtól kezdve ösztönösen beépítettem mindent az eszköztáramba, amit tetszett, de nem másoltam, hanem újat alkottam. Élveztem – ahogy mind a mai napig élvezem – a teremtés energiáját az üres lapon. Ha mesebeli lényeket, különös, titokzatos tájakat kelthetek életre, én is belekerülök a képbe és míg meg nem rajzolom, csodálatos kalandokban veszek részt… attól jó egy mese szerintem, ha érzem rajta azt, hogy aki írta, valóságosnak érezte közben, hogy olyan világot teremtett, ahova bármikor elmehetnék én is…

Azt szoktam mondani, hogy a szavak, az írás nekem a második ecsetem, amivel ugyanúgy ki tudok fejezni mindent, mint a rajzolással. Szavakkal is lehet festeni. Amikor úgy érzem, hogy a szó kevés, rajzolok. Ha pedig a rajz még kerekebb a mondatoktól, írok. Mindig is írtam: naplót, blogot, verseket, novellákat, regénykezdeményeket… Jelenleg első saját mesekönyvemen dolgozom, melynek bemutatója és a könyv illusztrációiból rendezett kiállítás megnyitója 2019. május 16-án lesz. Ez egy fontos mérföldkő az életemben, ugyanis ezután még több könyvet szeretnék majd írni és rajzolni… Úgy érzem, egy új időszak kezdődik, melyben a szabad alkotás még sokkal inkább átveszi a szerepet az életemben. Azt mondják sokan, hogy alkotásaimat nézegetve átáradnak az érzéseim és szenvedélyem, melyet az alkotás iránt érzek, és hogy élnek a vonalaim a papíron… én emiatt nagyon boldog vagyok, mert ez nekem szerelem és mert szerintem csak úgy érdemes bármit is csinálni, ha abba bele tudjuk tenni mindenünket: érzéseinket, vágyainkat, álmainkat és minden tudásunkat.