Irány a suli – bizony családilag!
Leterhelődtünk, és a nagy év kezdésre fókuszáltunk minden idegszálunkkal az elmúlt hetekben Robival, hogy minden meglegyen a kezdésre, mert a szeptember 1. bizony szigorú, bozontos szemöldöke alól, szúrós tekintettel méregetett minket már az önfeledt augusztus közepi távolból is, öreg nevelőként köszörülve a torkát, hogy ‘khm-khm, vége van már a nyárnak, kis csintalan gyermeklelkű szülők, gyerünk, gyerünk, fel kell venni a tempót, jön a hűvös ősz, és bizony teljesíteni kell majd minden fronton!’
Leterhelődtünk, és a nagy év kezdésre fókuszáltunk minden idegszálunkkal az elmúlt hetekben Robival, hogy minden meglegyen a kezdésre, mert a szeptember 1. bizony szigorú, bozontos szemöldöke alól, szúrós tekintettel méregetett minket már az önfeledt augusztus közepi távolból is, öreg nevelőként köszörülve a torkát, hogy ‘khm-khm, vége van már a nyárnak, kis csintalan gyermeklelkű szülők, gyerünk, gyerünk, fel kell venni a tempót, jön a hűvös ősz, és bizony teljesíteni kell majd minden fronton!’
Mi lopva egymásra pillantottunk Robival, és mint huncut diákok, akiket épp rajta kaptak valami titkos turpisságon, lehajtott fejjel engedelmeskedtünk a vén szeptembernek. Nekiláttunk az iskolakezdő gyerek szüleinek kijáró feladatoknak – elkalandozó, és állandóan egy másik univerzumban lebegő művészlelkek lévén -, listát írtunk a legfontosabb teendőkről, és rákapcsoltunk. Leginkább az elmúlt három napban. Tip-top a lakás, megvan minden tanszer, őszi ruhák, táska, tornaruhák, rend, íróasztal, újragondolt berendezés a babának, nagylányos szoba, amit imád. Tegnap aztán végképp elmerültünk az iskolakezdés nevezetű, mélységes-mély óceánban, hogy csak ma reggel jöjjünk fel a felszínre egy kis levegőért. Írom a tegnapi menetrendet: reggel évnyitóra készülődés, ünneplő, haj, lakkcipő, miegymás, időre beérni, aztán ismerkedés az iskolával, a tanító nénivel, a gyerekekkel, szülőkkel, tanteremmel, majd jött maga az évnyitó, az elsősök felavatása – igencsak megható pillanat volt, ahogy megkapta a sárga kendőcskéjét a nyakába -, s a búcsú pillanata. Majd egy óra múlva mentünk is érte, jött a zeneiskolai beiratkozás – a világ végéig tartó sorral, melyben másfél órát álltam egy időpontra várva -, s délután a két és fél órás szülői értekezlet. Még mindig nem hiszem el, hogy iskolás lett a gyermekünk, de hát ez a valóság – már amennyiben maga az élet, amit élünk valódi… mert ki tudja… ugye… Szóval hát iskolás lett, mi meg azok vagyunk, akik régen nekünk integettek az osztályterem ajtajából még egy utolsót. A szülők, akik visszük reggel, és hozzuk délután. Meg végigkísérjük egy életen át, bárhova is viszi majd a sors útja…
Tegnap estére mindhárman nagyon elfáradtunk, de túl vagyunk az első nagy megmérettetésen. Most kérem szépen az van, hogy belerázódunk ebbe az egész új helyzetbe – ami azzal jár, hogy nekem is rázkódnak a gondolataim, egy hete nem írok semmit, mert minden pillanatom leköti ez az új időszak, minden gondjával-szerveznivalójával, meg persze közben még éjjel-nappal, minden időt rááldozva portrézom is, és intézzük az új honlapot, webshopot, hogy hamar meglegyen, hogy karácsonyra már ott tudjatok majd válogatni, meg készül a 2022-es naptár is, amit gardírozni kell, mert nem megy az se magától… szóval közben dolgozunk is -, de amikor szépen átkattan a nagy fogaskerék, és a most még új helyzet lesz a rutin és a megszokott mindennapi, akkor majd úgy remélem, elcsitulnak a hangok bennem is, és énekel majd a lelkemben az ihlet… (már érzem, és hihetetlen, mennyire hiányzik a szabad alkotás, ami a részemmé vált teljesen, mint a levegő, olyan nekem). Hát így állunk…
Felícia csodálatos, imádja az iskolát, mosolyog, várja minden reggel, hogy menjünk, szereti a gyerekeket, lettek is új kisbarátai, és bár sok újdonság vár még ránk ebben az évben, és sok tanulnivaló is, szerintem mi hárman együtt mindennel megbírkózunk, ahogy most, a nagy szeptember 1-i első vizsgát is sikeresen teljesítettük!
Most szaladunk is a bébiért, és szusszanunk egyet délután. Ölellek, csókollak Titeket! Eszti.
UI. Olvassátok már legújabb szerelmes, könnyed, utazós, nyomozós, romantikus, párizsi-budapesti hangulatú regényemet, a Borbála gyűrűjét? Ma kaptam két csodálatos visszajelzést, imádom! Aki már olvassa, vagy ki is olvasta, és még nem írt nekem, írjon vissza nyugodtan, hogy tetszett, ki volt a kedvenc szereplője, stb… minden érdekel! Aki meg még nem olvasta, itt tudja beszerezni: www.esztiberzsan.com/webshop ♥️
©BerzsánEszti2021.
#esztiberzsan #akiberajzoljamagátacsillagokközé #írónővagyok #nektekírok #álmodjatok #legyélazolvasóm #esztiberzsanillustrations #acsodaoldal #jóittegyütt #berzsánesztikönyvek