Gerida farsang

Imádok beöltözni. Mindig is imádtam, és ez nem változott attól, hogy felnőttem…  Csak az utóbbi években annyi volt a felelősség és a felnőtt-léttel járó feladat, hogy nem volt beöltözős farsangunk. De idén másképp van… a baba most már nagyon élvezi az ünnepeket, odavolt a karácsonyért, várja a szülinapi partyját és a húsvétot, és ki akarja élvezni a farsang minden pillanatát. Így hétvégente beiktatunk egy-egy családi farsangi mulatságot, amit találunk a neten. Az a jó abban, ha több farsangra is elmegy az ember, hogy mindig másnak lehet öltözni. Felícia legutóbb mesebeli királylány volt, tegnap pedig pillangó. Szerdán lesz az ovis farsang, még kitaláljuk, mi legyen 

Tegnap délután a Gerida farsangra esett a választásunk… szintén a Szélforgó.hu kínálatából, sok más egyéb program közül szemezgetve. A József Attila Művelődési központ előtt parkoltunk le, kezünkben a jelmezekkel felsiettünk a lépcsőn a nagy aulába.

Balra volt az Információs pult, de a csupa csillámos macska sminkemmel, füleimmel és széles, izgatott mosolyommal meg se kellett kérdezzem, merre találjuk a farsangot, csak mutatott a recepciós: balra, második emelet, ott a lift…

Ahogy kinyílt a liftajtó, azt láttam, amire vágytam… mindenfelé jelmezesek, mosolygós felnőttek és tinigyerekek, balra terített asztal, párizsis szendvicsekkel, pogácsával, üdítőkkel és egy nagyon kedves, mosolygós, lilacsipkés ruhás hölggyel – aki első pillantásra olyan volt, mint az egész este gazdasszonya -, jobbra kedves fiatalokkal, akik fogadtak minket. A nagy terem ajtószárnyai kitárva, beláttunk a rendezvényre, középen, a terem túlvégében a farsang királya és királynője álltak mikrofonnal a kezükben, ők vezették az estét. Mi még gyorsan levettük a kabátokat, és elrendezgettük magunkon a jelmezt, a kis Felíciát beötöztettem pillangónak, ráadtam a vadiúj hófehér pillangószárnyakat, fehér tüll szoknyát és pillangós hajpántot, hercegnős topánkára cseréltük a téli bakancsot… ahogy elkészültünk, és felpillantottam, akkor vettem csak észre, hogy többen is mosolyogva figyelnek minket, ahogy öltöztetem, és olvadoznak a kicsikém láttám, hogy milyen cuki, milyen gyönyörű a kis jelmezében… persze ilyenkor mindig megmelegszik a szívem… olyan jó érzés, hogy nem csak nekem, hanem kábé mindenkinek a világon így tetszik a babánk!  Mosolyogtunk egymásra, aztán a baba már szaladt is be a terembe. Közben már oda is jöttek körénk néhányan: Jancsi, Herkules és még két másik mesehős (akikre most nem emlékszem pontosan, mert nekem rögtön Herkulesen akadt meg a szemem, olyan aranyosan mosolygott). Mind tinik voltak, kedvesek, közvetlenek. Azt kérdezték, melyik mesehős asztalához szeretnénk ülni, mi pedig azt választottuk, ahol a legkevesebben voltak, így Herkuleshez kerültünk. A nagy teremben meleg volt és jó hangulat.

Úgy éreztem, hogy belecsöppentünk egy összeszokott közösség farsangjába… mi csak annyit tudtunk előre, ami a Szélforgón ott volt, hogy ingyenes a rendezvény, farsang lesz, jelmezes a megjelenés, és a rendőrség hagyományőrzésével kapcsolatos az esemény. Többet nem. Tőlem megszokott közvetlenséggel meg is szólítottam az asztalnál mellettünk ülő – a teremben látható átlagnál korban kicsit érettebbnek látszó – urat, hogy tudja-e ez milyen rendezvény… Mosolyogtam, és mondtam, hogy arra vagyok kíváncsi, hogy ez egy összeszokott közösség farsangja-e… aztán kiderült, hogy tényleg egy nagy csapat közös farsangja, ahol konkrétan mi voltunk a külsős vendégek  Sőt, az is kiderült, hogy ő az este dìszvendége: Szalai Péter úr, a Rendőrökért Közbiztonsági Alapìtvány főigazgatója… Közösen kibogoztuk, hogy valószínűleg a Művelődési ház tette fel a programot a netre, és így bukkanhattunk rá. Nem bántam… nem éreztem magam kívülállónak – szerintem azért, mert olyan kedves és közvetlen volt a légkör, mintha ezer éve ismertük volna egymást… de lehet, hogy azért is, mert én valahogy nem érzem a 15 éves korom óta eltelt 19 évet (úristen!  )… egyszerűen simán jól érzem magam a tinibabák társaságában, és székfoglalózom vagy ölbeülőset játszom velük. Így is tettünk, legfőképp azért, mert van az a kábé tíz perces felolvadási idő a babánknak, amikor kicsit asszimilálódik az új helyzetekhez, mielőtt átveszi a főszerepet….

Az ölbeülős játék vicces volt, a címe: “Közös-ülés”  Mindenki kapott egy kártyát a kezébe, a farsang királya pedig minden körben húzott egy kártyát a négy közül, ha egyezett azzal, ami a kezedben volt, akkor jobbra arrébb kellett ülnöd. Ha ott ült valaki, akinek sajnos nem olyan volt a kártyája, akkor az ölébe kellett ülj… volt, hogy 5-en, 6-an ültünk egymás ölében, a Jolly Joker pedig helycserét jelentett  vicces volt és hangulatos. Ezzel a játékkal feloldódott a hangulat, Felícia már önállóan szaladgált, és mindenkivel összebarátkozott. Shrek volt a legjobb barátja és persze ki más, mint a bál királynője, a rózsaszín habos ruhás királylány. Sajnos az este végén el is törte a királylány koronáját – természetesen megtérítettük a károkat sűrű bocsánatkérések keretében… a királylányok nagyon cukik és elnézőek – főleg, ha ilyen édi babáról van szó, aki az egész farsangi mulatság kedvencévé vált.

Időnként magához ragadta a mikrofont, énekelt bele vagy válaszolt a farsangi király kérdéseire. Élvezte, hogy mindenki szereti, csodálja  Este fél nyolcra már annyira fáradt volt, mint a felnőttek egy kiadós szilveszteri éjszakán hajnali öt felé… kóválygott, álmosan, kábán mosolygott és folyton földön fekvőset játszott  de hazaindulásról hallani sem akart, annyira cuki volt, hogy azt nem lehet elmondani!

Mi pedig az asztalnál beszélgetésbe elegyedtünk először a gyerekekkel, majd a Gerida lovagrend megálmodójával és elnökével, Mikó László nyá. rendőr alezredes úrral. Mindent elmesélt erről a varázslatos világról, amit 20 éve teremtett meg és amibe a gyerekek 6 éves korukban csöppenhetnek bele, és aminek gyakorlatilag az érettségi sem vet véget, mert akár felnőtt vezetőkké is válhatnak. Nyáron teli létszámmal viszik mesebeli táboraikat, több tábort is, melyeknek mindig valamilyen tematika az alapja: Mátyás király középkori világa, Harry Potter mágikus története vagy épp a Star Wars őrület elevenedik meg, a gyerekek teljesen beleélik magukat, izgalmas nyomozásokban vesznek részt, hogy megoldják a titkos, csavaros rejtélyeket. A táborok végére mindig ott a sikerélmény, a hatalmas, színes, játékokkal telerakott nyári élménykupac, amit magukkal vihetnek amikor hazatérnek. Laci azt mesélte, hogy sok gyerek már azonnal helyet akar foglalni a következő táborra, amint hazaér, nehogy beteljen és ne tudjon menni.

Imádtam, hogy van közös himnuszuk, közös táncaik, egy közös varázsige, amit együtt elmondanak, hogy az univerzumban az időben bárhova tudjanak együtt repülni. Igazi mesevilág, valódi varázslat itt a 21. században, a belváros közepén. Évközi eseményeik is vannak a táborozáson túl. Nagyon szuper szerintem, hogy ebben az online világban, amikor mindenki a telefonját nyomkodja a metrón, a villamosmegállóban, a boltban sorbanállás közben, az orvosi váróban, az óvodában a gyerekre várva… akkor létezik egy ilyen mozgalom, egy lovagrend, ahol a gyerekek közt valódi kapcsolatok születnek, életre szóló barátságok szövődnek. Ahogy megismertem őket, és hallgattam Laci beszámolóját a munkájukról, egyre csak az kalapált bennem, hogy ha tini lennék, és találkoznék ezzel a mozgalommal, az biztos, hogy beállnék Gerida lovagnak!

Herkules (aki amúgy Peti) elmesélte nekünk, hogy ő már készül a lovagságra, mert túl van a bolygós kitűntetéseken (minden táborozás után a gyerekek kapnak egy bolygó nevű jelvényt, mindig egyre közelebb a Naphoz… az első tábor után Plutó-t, majd Neptunusz-t, és így tovább…), és az apródi fokozatokon is (bronz apród, ezüst apród, arany apród). Jelenleg a gyémánt apród fokozatra vár, hogy utána lovaggá válhasson… nagyon alapos, logikus és részletes az egész lovagrend felépítése – imádom! -, és valószínűleg nem is tökéletes pontossággal írtam le… de igazából mindenki megismerheti a Geridákat, aki szeretné, mert van Facebook oldaluk, itt találjátok: https://www.facebook.com/GeridaLovagrend/

Laci és felesége – a lila csipkeruhás gazdasszony – megleptek minket az éves naptárukkal, sőt, mindkét tombola jegyünk is nyert!  Micsoda este… 

Robi pedig – tudjátok milyen… mindig szeret ajándékozni, csupaszív, és térül-fordul, azonnal ott a kedvesség körülötte, bárkivel is találkozunk – leszaladt a kocsiba, és hozott fel néhány vászontáskát, bögrét ajándékba a készletünkből, amit pont hazahoztunk egy kiállítási helyszínről. Oda is tette a tombola asztalra, hogy legyen még több nyeremény a gyerekeknek.

Köszönöm ezt az estét, Gerida farsang! És köszönöm, édes Robikám, hogy mindenhova együtt megyünk, és gyűjtöd velem a közös élményeinket. Szeretlek