Csillagtenger

Hinni, bízni, remélni. Háború után csendes, naplementés békét festeni az égboltra. Szeretettel öntözni a tűzvész után üszkös fából sarjadó kis zöld hajtást. Pusztító árvíz után újratelepíteni és fejleszteni, óvni az új életet. Küzdelmek és fájdalmak ellenére életben és együtt maradni, távol a megszokottól, távol a kényelmestől nekiindulni egy sokkal nehezebb, ám tiszta és őszinte életnek. Minden lehetőség dacára kihozni a helyzetből a lehető legtöbbet. Századszor is újra nekifutni és hinni, hinni, hinni. A ‘nincs’-ből ‘van’-t teremteni. Adni akkor is, ha nem kapunk. Szeretni akkor is, ha nem szeretnek. Nem nézni hátra, csak előre. Csakazértis élni akarni akkor, amikor levegőt venni sincs erőnk. Mindez nem nehezebb, mint csillagokból hintát szőni, a csillagfűzért áthurkolni a Holdon, és önfeledten hintázni ég és föld közt, lábunkat az égi csillagtengerbe lógatva. Ha ez megy, minden megy. Ha úgy könnyebb, válaszd először ez utóbbit, és meríts erőt a csillagokból! És van úgy, hogy minden könnyebb, ha nem nézel a körülményekre és megteremted a saját valóságodat…