Magyar Lélek sorozatom

De látva, hogy ez egyébként egyáltalán nem természetes, megértettem, hogy kincs és vigyázni kell rá, csiszolgatni és óvni. Sőt, meg kell mutatnom, meg kell osztanom a világgal és adnom kell belőle, mert sokan erőt meríthetnek azáltal, ahogy én látom a dolgokat, ahogy az én kezem alól kikerülnek képekben, szövegben megfogalmazott érzések, valóság. Az, hogy nagyra vagyok elhivatva, hogy a csillagok közé kell berajzoljam magam, lassan tíz éve teljesen világos előttem.

Az utat is látom magam előtt, amit be kell járnom, és kivétel nélkül minden nap erősen fókuszálok, s a célt nem tévesztve keményen dolgozom is azért, hogy szabaddá tegyem, kikövezzem, kitapossam magam előtt az utat, majd megteszem az újabb lépéseket előre, hogy aztán újra utat kövezhessek és utat törhessek. Szóval nem kis munka, tudom, mit csinálok és tudom, hogy ezt kell tennem, mert erre születtem, más út nem is lehetséges, egyrészt mert ha nem rajzolok, nem írok, az olyan, mintha egy légmentesen lezárt műanyag dobozba raknának. Megfulladnék. Másrészt még onnan is tudom, hogy ezt kell tennem, hogy a belső béke számomra nem egy távoli, szép fogalom, hanem gyakorlat. Jöjjön bármi is napközben - mert ne aggódjatok, jön, nem is egy -, a legeslegbelső kis lángocska, az a nyugalom érzés és tudat, hogy jó úton vagyok és a helyemen vagyok, az mindig ott van. De az, hogy maga a MAGYAR LÉLEK sorozat, ezek a képek ilyen értő lelkekre, ilyen értő közegre találnak az országban bárhol, kortól, nemtől, vallási és egyéb nézetektől teljesen függetlenül, bárhol is mutatom be őket, hatalmas elérések, lájkszámok, levél áradat érkezik, számomra is csodálatos és mélyen megható élmény. Nincs igazán szó, ami kifejezné, amit érzek. Eljött végre, itt van, amiért dolgozom és dolgozunk együtt Robival több, mint hét, szünet nélküli éve. Kösznöm szépen a fogadtatást  köszönöm a szíveteket! 

Nagy út vár rám, nyílnak a kapuk, és csak most kezdődik minden, pedig mennyi év van már mögöttem... aki követ a kezdetektől, tudja.

Egyszer talán megírom majd egy könyvben, csak hogy legyen valami nyoma az életem igaz történetének, mert hát amit nem mesélünk el, az velünk jön az örökkévalóságba egy napon, én meg nem szeretném csak magamnak megőrizni ezt a nagy kalandot, megosztanám a világgal, ha már megtörténik velem...

Én csak hosszú éveket, egészséget és lehetőségeket kérek a Gondviseléstől, hogy mindazt, ami itt van bennem, ami arra vár, hogy megmutassam, hogy életre szólítsam, azt ki tudjam adni, meg tudjam alkotni... Annyi minden van... ha tudnátok... csak ugye az élet egy szendvics, sőt, minden nap egy szendvics, amibe mindennek bele kell férnie, nemcsak a művészetnek és a haladásnak, így aztán sok minden lassít, legfőképpen az én emberi mivoltom, hogy elfáradok időnként, és aludnom is kell, mert ha nem kéne, szerintem én simán végigcsinálnám a három-négy napokat egyben... de nyugi, ilyet még soha nem csináltam, még két napot se csináltam végig egyben, mert érzem, hogy nem szabad. Szóval semmi nem baj, az emberi törékenység sem, az idő végessége sem, mert aminek meg kell lennie, az úgyis meglesz. Hisz látjátok, itt vagyok, élek, pedig tizenhat éve egy rettenetes szén-monoxid mérgezés majdnem elvitt magával. De csak nem... mert maradnom kellett. Szóval azóta végül is minden év csak egy gyönyörű jutalomjáték. Hát én játszom, mosolyogva! És ölellek titeket, jóakarat mindenkinek!
Eszti

...és itt tudtok naptárat rendelni a sorozat képeivel, ha szeretnétek kézzelfoghatóan otthonaitok falán a MAGYAR LÉLEK életérzést, a szépségeinket, értékeinket... berzsaneszti@gmail.com, vagy itt: www.esztiberzsan.com/NAPTAR-2023