A három színes táska

Utazunk! Bármilyen hihetetlen is, de végre elutazunk külföldre. Ilyen még az elmúlt tíz közös évünkben nem volt, de remélem annál több lesz a jövőben! Hogy lehet úgy élni, hogy nem lát világot az ember? A mamám mindig azt mondta, hogy spórolósan kell beosztani a jövedelmet, hogy aztán az ember arra költhesse, amire igazán fontos: egy-egy utazásra a világ szép tájaira, tető javíttatásra, az egészségére, és a szeretteire. Ő így csinálta. Nem volt túl módos, de mindig vigyázott a pénzére, és azt tanította nekem, hogy soha nem szabad megünnepelni, amikor nagy jövedelem érkezik, hanem inkább félre kell tenni ínségesebb időkre. Milyen igaza volt… ezzel a módszerrel eljutott Rómába, Athénba, Velencébe és Párizsba is. Görögországba, Olaszországba és Franciaországba minket, unokáit is magával vitt, nagy kaland volt… bár kicsik voltunk még, de igyekezett megőrizni minden közös pillanatot. Az úton hagyományos füzetbe naplót vezettünk a hosszú buszúton, fényképeket vágtunk ki utazási magazinokból és utólag beragasztgattuk őket, mellé tűzdeltük a helyszínen készített előhívatott fotókat és időnként elővettük a házi albumunkat, hogy nézegessük és beszélgessünk a közös élményekről. Így elérte, hogy nem felejtettem el az emlékeket, sőt… élesen bennem maradt azoknak a napoknak az illata, színe, íze, amiket külföldön tölthettem, habár 10 és 13 éves korom között jártunk ezeken a csodás helyeken. Repülőn még soha nem ültem, de ami késik, nem múlik… Drága Mamám intelmeit követve kezelem a pénzügyeimet gimis korom óta, mindig kuporgattam, spóroltam, háromszor is meggondoltam, mire költsek, mire ne… (emlékszem, az első komolyabb keresményemből, amit a rajzolással kerestem 17 éves koromban, nagyon vágytam, hogy vehessek néhány új felsőt, ami nem turis… így hát megvettem az első nőiesebb fazonú ingjeimet, és kis fekete táskámat. Nagyon büszke voltam rá, hogy én kerestem meg a pénzt és én költhettem el… )

Most elérkezett az idő, hogy egy rég dédelgetett álmunk valóra váljon, és együtt repülőre üljünk. Izgulok! Nem is kicsit… a babával repülünk… és mondom, még soha nem repültem… de arra gondolok, hogy itt vagyunk egy gyönyörű világ kellős közepén… muszáj világot látni, és nagyon vágyom rá. Szóval a jól bevált módszerrel és gyűjtögetéssel elértük, hogy a zsebünkben a repülőjegy Párizsba. Úristen! Kimondani is izgalmas… felmegyünk az Eiffel torony tetejére, bejárjuk a szép utcákat, a Monmartre-nál fogunk lakni, megnézzük a Szajnát, és eljutunk végre Disneyland-be is!

Minden megvan már… csak a táskák hiányoznak. Nem sokára megvesszük őket: a kézipoggyász táskáinkat. Színes kis helyes, gurulós táskák lesznek, bájosak, tökéletesek… teljesen kifejeznek minket és kalandunkban hű utitársaink lesznek. Hihetetlen, hogy a mi három színes táskánk útrakel és meg sem áll Párizsig! …én már számolom vissza a napokat, és abban biztosak lehettek, hogy részletesen beszámolok majd erről a négy varázslatos napról! Alig várom!!!!