Nyári visszatekintő

Csönd. Béke. Nyugalom. Szem lehuny.
És most beszív, benn tart, kifúj.
Ezt kéne csinálnom heteken át.
Csak ezt.
Teljes regeneráció.
🙏
Egyszer lesz egy balatoni házam.
Azt is tudom, milyen lesz.
Pontosan tudom.
És a tágas, kőkorlátos, hófehér terasz lesz a kedvenc helyem benne.
Ott fogok írni…

Elloptuk magunknak a nyár utolsó csókját Füreden♥️♥️
Képzeljétek, már gyakorlatilag nem telik el úgy hét, hogy ne szólítanátok meg az utcán minket, hogy: “…szia Eszti, ismerlek az oldalról, te vagy az írónő, ugye? Egyszer láttam a neten a rajzaidat, és annyira megfogott, hogy bekövettelek…”
Aztán rendszerint beszélgetünk egy kicsit. Vagy sokat 🥰 Ma az egyik kedves követőm-rajongóm, Hortenzia is megismert a strandon. Bár nem volt rajtam a szemüvegem, ami felért egy inkognitóval, de így is lelepleződtem 😁 Jót beszélgettünk a Balaton partján. Ha olvasod e posztot, Zia, akkor üzenem, hogy nagyon örültem, hogy megismerhettelek Téged, és a tündérmesébe illő élettörténetedet, puszilom a családodat, és remélem, hogy még találkozunk♥️

Ha pedig szeretnétek olvasni legújabb regényemet, vagy novellás kötetemet, vagy mesekönyveimet, melyeket én írtam és rajzoltam, és amikhez fejlesztő foglakoztató-színezőkönyveket is alkottam, akkor itt rendelhetitek meg: www.esztiberzsan.com/webshop
És☝🏻jön Jön JÖN a 2022-es Naptár!