Régi naplóim

Mivel most már egy helyen blogolok, minden erre a remek honlapra kerül fel, így áthoztam a régi blogomról a személyes írásaimat, hogy meglegyen a folytonosság érzése… nekem is jó volt újraolvasni, mi minden történt az elmúlt két évben… Lesz még visszapillantó hangulat itt a blogon! Amiket ma áthoztam a régi naplómból, itt olvashatjátok:

2016. október 23.

“Igazán jó idő volt ma! Imádom az ilyen hűvös őszi napokat, amikor nem esik és tökéletes a délután egy vasárnapi családi sétához. Együtt vagyunk a szerelmemmel, nevetünk, beszélgetünk, kikapcsolódunk, aktívan pihenünk, gyönyörködünk imádott Kisbabánkban, hármasban játszunk együtt kedvenc játszóterén, utána jóllakatjuk finom gyümölccsel, joghurttal, és együtt éljük át a pillanatot, amikor beköszönt az idill: a nagy játék után a jóllakott Kicsikénk elalszik a babakocsijában, tologatjuk az alvó babát, sétálunk, amig csak kedvünk tartja, aztán forrócsokizunk egyet az októberi napsütésben.” 

2016. december 24.

“Hihetetlen, de eljött újra a karácsony.

Minden évben nagyon várom, a kedvenc ünnepem, szeretem az illatokat, a színeket, a fényeket, azt a bizonyos emelkedett hangulatot, amit már úgy szeptembertől érezni lehet a levegőben: közeledik az év vége, az év legszebben ragyogó hónapja, a csillogás, a varázslat, a csupameglepetés és csupamosoly hónapja. Szerintem a felnőttek is kicsit gyerekek maradnak valahol belül, és az a bizonyos tiszta gyermeki öröm az ünnepek idején újra előtör belőlük. Ez annyira jóóó! Az pedig valami egészen új kaland, amikor a saját gyermekünkkel újraéljük a gyermekkor örömeit, a karácsonyvárás izgalmát. Én legalább is így csinálom… vele örülök mindennek a hétköznapokban, vele élem meg a pillanatot, vele együtt növök fel újra… a karácsonyt én magam is úgy várom, mint egy gyermek… miközben felnőttként minden erőmmel és igyekezetemmel úgy alakítom a körülményeket, hogy a kisbabánk első igazi karácsonyát, azt, amire már talán emlékezni is fog, igazi csodává tegyem.

Annyira bírom az apró díszeket, a sok karácsonyi mütyűr között órákig el tudok böngészni, csak nézem a csillámporos kerámia díszeket, megvenném mindet, persze hova is tenném? 🙂 A nagy áruházak karácsonyi részlegén minden alkalommal, mikor betérünk, végig kell tolni a kocsit, mert nekem úgy teljes a vásárlás, ha megfogdosom a gömböket, megnézegetem az aranyhajakat… és ha végre karácsonyi zene szól már minden üzletben, teljes a várakozás!!!
És most itt van.

Holnap karácsony – vagyis már ma… mivel már éjfél is elmúlt! A legmesésebb és legszebb karácsony lesz az életünkben, hármasban. Most vagyok a legboldogabb! Egész eddigi életemben nem voltam még ilyen boldog… és tulajdonképpen számomra ez az egész év egy nagy, egy hatalmas csomag karácsonyi ajándék!!!! Év közben bontogattuk ki szépen lassan, láttuk meg, hogy mit is rejt… csodálatos az Eszti Berzsán Illustrations, imádom, hogy az lehet a munkám, ami a szerelmem, a szenvedélyem, köszönöm, hogy vagytok nekem, hogy olvassátok a blogom, hogy követitek a Facebook bejegyzéseim és szeretitek a rajzaimat, festményeimet!!!! A gyönyörű leveleitek nagyon sok energiával és lendülettel töltenek fel, sokat jelentenek nekem. Legyen nagyon szép karácsonyotok, ezt kívánom…! Szeretlek Titeket, sok puszi!”

2017. január 2. 

“Boldog Új Évet Kívánok Nektek! 🙂

Másodika van, visszazökkenünk a munkába, a régi kerékvágásba, az ünnepek, a csillogás, a finomságok és pihenés után újra indul az élet, és jönnek a napok egymás után. Sokszor szürke, téli, hideg napok – és olyan messze még a tavasz. Azt mondom: legyen ünnep 2017-ben minden, ami csak lehet! Névnap, szülinap, évforduló, legyen az egy szerelem vagy barátságok köttetésének évfordulója, legyen ünnep a véletlen találkozás, ünnepeljük meg az életet, a pillanatot, hogy együtt vagyunk, hogy boldogok vagyunk, legyen ünnep minden nap!!!

Az ünnepek időszaka így decemberben számomra az egyik legkedvesebb időszak az évben. Ilyenkor megáll egy kicsit minden, és egymásra, szeretteinkre figyelünk. Remélem, jól telt a karácsony és a két ünnep közti néhány nap Nálatok, volt benne minden, ami kell, pihenés, hangulatok, nevetés, evés, ivás (persze mértékkel :D), boldogság, ajándékok, meglepetések, meghitt beszélgetések, baráti-családi együttlétek, buli és nagy alvások…

Így feltöltődve kezdhetünk bele egy új kalandba, a 2017-es esztendőbe. Várom, mit hoz… várom a jó meglepetéseket, és hogy kibonthassam az év nagy ajándékát, amit rejteget számomra… még nem tudom, mi lehet az, az új év engem mindig meglep valamivel! 🙂 A 2016-os év nagy meglepetése az oldalam (Eszti Berzsán Illustrations) elindulása volt, az új blogom, instagram oldalam… és az, hogy ennyien szeretitek, követitek a munkáimat. Ez hatalmas ajándék, és hálás szívvel erre gondoltam a karácsonyfa alatt is szenteste – boldog vagyok, köszönöm, hogy vagytok!”

2017. március 30.

“Amikor megtudtam, hogy a “Mindenki” Oscar-díjat nyert, akkor majd kiugrottam a bőrömből úgy örültem. Velük együtt örültem. Örültem annak, hogy magyar vagyok büszkeséggel töltött el, hogy egy pillanatra az egész világ ránk figyelt. És egy ilyen gyönyörű film nyert Oscart. Aztán megnéztem én is a Mindenkit.

Teljesen magával ragadott a történet, többször libabőrös lett a kezem miközben néztem. Amikor a gyönyörű hosszú szőke hajú Gáspárfalvi Dorka elsírta magát én is elmorzsoltam egy könnycseppet… Az egész film a zene a kislányok az üzenet a mondanivaló, olyan tökéletes egészet alkot, amit ritkán lát az ember. Aztán a Bodzavirágpor című dal annyira motoszkált a fejemben, dúdoltam napokig, hogy végül elővettem az egyik festésre váró üres vásznat… És festeni keztem. Hát így készült “Bodzavirágpor” című akrilfestményem. Ez is pont úgy, ahogy minden alkotásom: megérintett valami, megfogott valami és nem hagyott nyugodni.  Új formába öntve kijött a kezem alól.”

2017. március 20.

“Beszámolok röviden egy különleges rendezvényről, amit az Andrássy úti Max Mara üzletben tartott a magyarországi Max Mara… Kaptam egy megtisztelő felkérést, hogy a legújabb kollekciójuk bemutató rendezvénye keretében a vendégeket egy könnyed, laza fashion illusztációs stílusban fessem le. Izgatottan készültem az eseményre, előfestettem jó néhány fashion pózt a megadott look-okban úgy, hogy az arcokat kelljen csak belerajzolni a helyszínen, ha valaki már egy előre készített festménybe szeretne beleilleszkedni… Egy kerek napon keresztül rajzoltam mindenkit, aki csak szeretett volna képet magáról. Volt, aki könnyed portréfestményt szeretett volna, volt, aki fotót is hozott, ami alapján képet szeretett volna, és persze többen is modellt álltak/ültek nekem. Igyekeztem minél gyorsabban dolgozni, hogy a modellkedés ne tartson túl hosszú ideig… Boldog voltam, hogy mindenki elégedetten és mosolyogva fogta kézbe a kész festményét. Ez nekem nagy öröm! Nagyon szép és különleges volt az egész napi rendezvény és jól éreztem megam. Köszönöm a lehetőséget, Max Mara!

Max Mara show Trópusi Tavasz a szoknyákon, blúzokon, felöltőkön! / Tropical 2017, Max Mara. A következő linken pedig megnézhetitek a felgyorsítva hogyan is készült tegnap az egyik divatillusztrációm: https://instagram.com/p/BRakDpTFDPE/  (a filmet Pintér Judy, a Glamour divatszerkesztője rögzítette)”

2017. május 19.

“A következő csodát tegnap este az autóból kipillantva láttam az Opera előtt, ahogy átsuhantunk az Andrássy úton. Muszáj volt megrajzolnom!!! …létezik ilyen? Alig hittem a szememnek, olyan káprázatos volt a csupa csillogó, tündöklő éjkék ruhába öltözött lány. Az egész kép mesébe illően gyönyörű volt: a fiú átölelte, boldog, forró csókokat váltottak, a fotós pedig csak kattogtatta a szebbnél szebbfényképeket róluk. A csupa-csupa csillám ruha szikrázott, ragyogott a vaku villanásainak játékában és visszatükrözte édes városunk esti fényeit. Egyszerűen álomszép pillanat volt…!!! Látta még valaki esetleg ezt a mesebeli tündérpárt rajtam kívül tegnap este?”

 

2017. május 5. 

“Az egyik örök kedvencem Mr. Bean. Utánozhatatlan humora, még egy szomorú nap után is jókedvre derít. Mostmár a két éves babám is imádja. Olyan vicces. Annyiszor láttam már az ikonikus sorozat részeit mivel a babám ezt akarja nézni, hogy gondoltam lerajzolom neki. A kész kép azóta a családi hűtönkön figyel. A mi kis hercegnőnk a reggeli kakaó elfogysztásánál mindig mondja: “csicseriin”. Ami azt jelenti: Mr. Bean. Ő még csak így tudja kimondani. De nagyon nagy rajnongója. Minden nap hiányolja. Ezzel a kis kellemes Mr. Bean grafikával kívánok nektek vidám, pihentető hétvégét.”

2018. január 3.

“2017 november-december nagyon izgalmas és eseménydús volt számomra. Annyi minden történt, hogy utólag csak ámulok, hogy tudtunk mindent ügyesen és naprakészen kézben tartani. Többesszámban beszélek sokszor, mert hárman vagyunk: Robi,Eszti és Zoébaba. Együtt dolgozunk, együtt evezünk az élet tengerén… és támogatjuk egymást az elvégzendő feladatokban… szóval, akkor mesélek… 😀

Nekünk már van egy nap rutinunk, ami egy év alatt alakult ki ilyenre, amilyen most… Bár csak 24 óra egy nap, de igyekszünk mindent belepasszírozni, amit csak kell és lehetséges… 😀 A napjainkban benne vannak a családi teendők, hozni-vinni a babát, reggeli-otthon, kakaóval, szívószállal, békésen az asztal körül hármasban, olyan igazi romantikus hangulatban, annyira szeretem, amikor sikerül ebben a végtelen reggeli nyugalomban indítani a napot, utána valahogy még jobban sikerülnek a dolgok! Aztán… ebéd/vacsi együtt valahol, kimozdulunk, “lemozgatjuk” az energiáinkat, minden nap levelezünk (ez nagyon sok időt vesz igénybe), ezúton is nagyon köszönöm hogy írtok, kérdeztek, és várom is leveleiteket! Csoda aranyosak vagytok! 😀 Aztán találkákat, megbeszéléseket szervezünk-intézünk, csomagolás, posta, nyomda, megrendelések felvétele, teljesítése, szaladás jobbra-balra, mindig annyi intéznivaló gyűlik össze, javíttatni-karbantartani a számítógépeket, a munkánkhoz szükséges kütyüket, és ezen felül ott a királynő… mindenek felett való szent idő: az én alkotóidőm. Ezt Robi és a baba annyira cukin megadják nekem, lehetővé teszik úgy, ahogy én szeretem, ahogy szükségem van rá… nem is tudom elégszer megköszönni nekik! Ilyenkor szeretem ha körülöttem vannak, de  mégis kicsit ki tudok maradni a körből, elvonulok, létrejön a varázslatos buborék körülöttem, az a titkos “szoba”, ahol megszületnek az új csodák. Ilyenkor pezseg a vérem, jön az alkotó energia, imádom, amikor jönnek az új ötletek, megnyitok egy csapot, és folyik az ihlet… ezek tényleg csodaidők!!!

Na ezt az elcsendesedést és elvonulást, az alkotás szentélyét nagyon nehéz volt megtalálni november-decemberben a sok minden közepette, így már vártam a szünetet, hogy majd alkothassak… De olyan emberi kicsinységgel találtam magam szembe, mire a ‘végreittaszabadidőm’- höz eljutottam, amire nem számítottam: egyszerűen elfáradtam 😀

Annyira, hogy még rajzolni se volt erőm. És akkor jött a karácsony, az első igazi, a varázslatos… amire már biztos, hogy fog emlékezni a mi kicsi babánk! hát ezt most csodálatosan meg kell csinálni…-mondtuk mindketten… és akkor belevágtunk!!!! És ha fáradtan is, de megcsináltuk, és gyönyörű lett, fényes, illatos, varázslatos, mesebeli, ünnepi, díszes, csodás karácsony… erről az előző posztomban olvashattok is egy naplórészletet…

A november-decemberi pörgés első állomása a naptár áradat volt, ami egy hirtelen ötletből fakadt…

hogy milyen nagyon jó ötlet lenne az egész évi kedvenc rajzaimból, grafikáimból készíteni egy saját naptárat…

 

Arra gondoltam, miért is ne? Feltettem hát a kérdést az oldalon: szeretnétek, ha lenne egy BerzsánEszti naptár 2018-ra? A reakció minden előzetes várakozást felülmúlt: több, mint 1000 lájkot kapott a kérdés, és több, mint 200 komment érkezett, hogy mindenképpen szeretnék! Erre nem lehetett nemet mondani… így már érdemesnek láttuk Robival belevágni ebbe a nem kis projektbe, mert így reményeink szerint nem az asztalfióknak gyártatjuk majd le az új csodanaptárat. Összerakni, kiválogatni, megtervezni, kitalálni nem is olyan kicsi és könnyű feladat egy ilyen naptárat… de elkészültünk vele, és az előrendelések folyamatosan érkeztek hozzánk. A levelek naprakész megválaszolása, az adminisztráció, a tördelés plusz energiákat vettek igénybe az amúgy is teljesen beosztott napirendünkből, úgyhogy tényleg MIkulásgyárrá változott az életünk! 😀 De szerettük, nagyon pörgősek voltak a napok, a Babánk pedig mindenben részt vett. Amikor kalandos út után végre megérkeztek hozzánk a várva-várt naptárak, velünk számolta, csomagolta, nyomdázta a borítékokat, segített címezni! Igazi cuki karácsonyi angyalka lett belőle 😀 😀

Aztán a naptárral szinte egyszerre megérkezett az első bögre szállítmány. Ez volt az újabb izgalom.

 

Először magamnak rajzoltam egy bögre mintát… csak kitettem, hogy megmutassam… és elkezdtetek írni, írni, vágyni, kérni, rendelni. Nos, akkor – mivel jött a karácsony és vele az ihlet is – egyre több karácsonyi mintát készítettem, és felvonultattam őket egy albumban, hogy megmutassam, miből tudtok választani. Több, mint 30 féle grafikámat lehetett bögrére nyomva rendelni karácsony előtt. Nagyon izgalmas volt, hogy minden egyszerre történt… és közben természetesen készítettem a portrékat, a karácsonyi képeket, ami hosszú-hosszú órákat vesz igénybe és engem teljesen kivesz a forgalomból (tehát én ha alkotok, akkor én megszűnök létezni, körülöttem történhet bármi, akkor én alkotok, és ezer százalékkal, minden idegszálammal és porcikámmal arra figyelek, amit csinálok éppen), megrendeléseket, mindent-mindent időre! Kinek személyes, kinek postai küldés, a leveleket ellenőrizni, megválaszolni… mondom, nagyon pezsgett az élet körülöttünk! Plusz persze ott volt a Babánk, egy 2,5 éves kisgyerek nagyon mozgékony, kíváncsi, tevékeny, tele ötletekkel, kísérletező vággyal, és hatalmas energiával!!!!!

Végül nagy iram volt, de karácsony előtt csillagos ötösre vizsgáztunk!!!!! Megérkeztek a naptárak és a bögrék is hozzátok épségben! Ez nagyon megnyugtató érzés volt… de azért karácsonyra úgy éreztük, kell egy kis szünet végre… roppant sürű időszak volt, és nagyon szép is! Mert együtt csinálhattam végig a szuper kis csapatommal, azokkal, akik nélkül ez az oldal, az Eszti Berzsán Illustrations sem létezne, akik nélkül nem érezném a színeket, nem látnám a fényt, és nem hallanám a zenét. Robi és Zoé, ők az én csapatom, velük pedig minden sikerül!”

 

Karácsonyi naplóm: 

2017. december 25. 8:10 
“Még alszanak. Hosszúra nyúlt a tegnap este, hosszúra nyúlt ez az év is… Itt vannak mellettem, nézem őket, olyan szépek, olyan békés minden. A múlton merengek és a tegnapi tökéletes estén… Régen, klasszikus ‘Csendes éj’ aromájú gyermekkorom varázslatos karácsonyain a mamám szedegette csöndben, észrevétlen a szerteszét dobált, szétcincált csomagolópapír-cafatokat egy nagy zsákba, hogy kordában tartsa a gyerekzsivalytól hangos karácsony izgatott, nyüzsgő hangulatát. Gyerekek voltunk, csodára várva az ajándékokat kutattuk, csak az számított, vajon van-e még valami a fa alatt a nevünkkel… a miénk volt a varázslat, csak élveztük, lubickoltunk abban, amit valaki más készített elő: gondos felnőttkezek hosszú órákon át takarítottak, főztek, díszítettek, terítettek, beszereztek, kitaláltak, megalkottak… azért, hogy örüljünk.

Most csak nézem a kibontott ajándékokat, ahogy rendben sorakoznak a fa alatt, tegnap én szedegettem a csomagolópapírokat… a frissen húzott karácsonyi ágyneműre téved a szemem, még ez is tökéletes, eszembe jut, hogy a nagy sütés-főzés után a konyha is rendben vár majd ma reggel, szép tiszta, rendes, ünnepi az otthonunk, mesebeli díszítéssel, a vacsora csodás lett, finom, az eddigi legjobb, amit valaha főztem, annyira akartam, hogy jó legyen… és sikerült!
És azon gondolkodom, hogy az egészben az a furcsa, hogy most először a varázslatot a férjemmel mi ketten csináltuk Valakinek azért, hogy örüljön, hogy lássuk a szemében azt a csodát, amitől tényleg tökéletes lesz egy karácsony. Nincs kétség, ezen a karácsonyon átvettem a stafétát – pedig ezt így előre nem terveztem el, csak csináltunk sorban mindent, mert éreztük, hogy ez lesz az első igazi, amire már emlékezni is fog… – és azt hiszem, felnőttem a feladathoz, amit régen én kaptam, azt most tovább adom… hihetetlen!
…pedig azt hittem, nem fog sikerülni, hosszú és nehéz volt ez az év több szempontból is, és bizony úgy igazán el is fáradtunk. De mégis sikerült!
És mire minden elkészült, bennem is olyan várakozás lett, mint gyermekkorom karácsony estéin! Mintha nem Robival, mi ketten készítettünk volna elő mindent, csak egyszerűen ott várt minket a terített asztal, a szép fa, az illatok, a fények…

…egymásra néztünk, és ott volt a karácsony. Éreztük mindketten a meghitt, családi titkot, hogy ez a karácsony most tényleg a miénk, csak a miénk. Ott a kis fiókánk a fa alatt, úgy nézi a fényeket és az ajándékokat, olyan áhítattal, hogy fényképezni sem akarok… csak beszívni a pillanatot örökre.
Késő van már. Lehalkítom a fényeket. Mindenki új, ünnepi pizsiben… örököltem a hagyományt. Együtt, hárman összebújva filmezünk a nagy ágyon, a film után édes, karácsonyi meglepetésekkel teli álomba merül a Kisbabánk, mi ketten pedig ugyanazt érezzük: egy jóleső békét, nyugalmat, minden összejött, minden sikerült… és ezt mi varázsoltuk ide… ma este egyszerre voltunk felnőttek és gyerekek, és együtt vagyunk. Nem is kell más. (B.E.)”

2017. december 27. 10:15

“Hozzád bújok csendben, válladra hajtom a fejem. A délelőtti nap bemosolyog az ablakon, melengető fényét nézem, a kis Angyalkánk a karácsonyfa alatt az egyik új ajándékával játszik. Pihenünk. Még mindig karácsony van, nekem szilveszterig az marad. Kell ez a csönd, jó, hogy ma végre semmit nem csinálunk. Semmit? Elgondolkodom ezen… dehogy semmit! Valójában most csináljuk a legeslegfontosabbat… együtt vagyunk, végre együtt. És a legfontosabbra használjuk az időt: egymásra. Most érzem, mennyire kell, mennyire hiányzik a megállás, az igazi csönd, a ‘csakmiegyütt’.
Az év olyan, mint egy nagy, izmos vonat, kattog, zakatol, zúg, megállóról megállóra halad előre hegyeket átszelve, völgyekbe merülve, minden erejével megint egy nagy, meredek hegyre felkapaszkodva, nincs megállás, mert oda kell érni a következő állomásra, várnak rá, sietni kell, minden fém, minden apró csavar azért dolgozik a nagy rendszerben szakadatlan, hogy előrehaladás és biztonság legyen.
És végre, végre egy végállomás… talán az egyetlen végállomás az évben, amikor a gépek egy időre megállnak, a forróság alábbhagy, az utasok is mind leszállnak, a vezető megpihen.
Jó a csönd, csak a kis rigónk csivitel itt mellettünk, mi pedig most erőt, ízt, fényt, kitartást gyűjtünk. Betakar a béke.
(B.E.)”